A betegek szív- és érrendszeri megbetegedésének és halálozásának kockázatát minimalizálja
Egy dializált beteg naplója
Dr. Gregory E. Thomas tiszteletes első 120 napja dializált betegként
Dr. Gregory E. Thomas tiszteletes első 120 napja dializált betegként
Szeptember 21.
Ma teljesen kifacsartnak érzem magam. És holnap a következő kezelés vár rám. Kezdek aggódni: hogyan fogok dolgozni, ha egyik nap kezelésen vagyok, a következő napon pedig ennyire rosszul érzem magam? Fog-e ez egyáltalán javulni? Miért tett ki ennek engem az Isten?
Október 5.
A dialízis és a vérem megtisztítása csak a kezelés egyik részét jelenti – a károsodott veséim miatt az étrendemet is meg kell változtatnom. Ez sokkal kevesebb folyadékbevitelt jelent, nagyon kevés sót vehetek magamhoz, és csak olyan ételeket fogyaszthatok, melyeknek alacsony a kálium és a foszfor tartalma. Az embernek annyi mindenre kell gondolnia. A feleségem, Janie kiválóan főz, de ez az étrendváltás valahogy elvette az étvágyamat. Átirányítottak a kórházból egy dialízis központba. Mostantól ilyen központokba kell majd járnom.
Október 19.
Ma találkoztam a segítségemre kijelölt ápolóval. Sheryl Fletcher-nek hívják, és 25 éve dolgozik ápolóként. Amikor megtudta, hogy tartok a dialízis készüléktől, azzal nyugtatott, hogy “Nézd, ez a készülék fog téged életben tartani.” Felvilágosított más kezelési lehetőségekről is például az otthoni hemodialízisről, a peritoneális dialízisről és a veseátültetésről is.
November 19.
A feleségem azt állítja, lehangolt vagyok. Ezt visszautasítom, de ő továbbra is ragaszkodik hozzá. Be kell valljam, sok dolog kavarog a fejemben ebben a pillanatban is. De ha hetente háromszor órákon át dialízisre kell járnia az embernek, sok ideje van arra, hogy elgondolkozzon a dolgokról. Ó, az idő! Hogyan töltsük el az életben nekünk szánt időt? Hogy használhatjuk más emberek idejét? Mostantól az életem kevesebbet ér, nem vagyok képes annyira, mint amennyit korábban teljesítettem?
December 7.
Kezdek hozzászokni a tananyaghoz – helyesebben ahhoz, ahogy azt Sheryl Fletcher előadja nekem. Megvitatjuk a munkával kapcsolatos kötelezettségeimet, valamint, hogy vele kell utaznom. Visszagondolva a vele töltött időre, azt mondhatom, jó volt. Mindent összevetve, kezdem jobban érezni magam.
December 16.
Sikerült elfogadnom, és most már nem egy rám kényszerített, hatalmas, zajos gépként tekintek a dialízis készülékre, hanem mint az életvonalamra – az életben maradásom feltételére. Örülök Sheryl segítségének is, és a beszélgetésinkre is örömmel gondolok vissza, hiszen nagyszerűen végzi a munkáját. Amellett, hogy ellenőrzi, elsajátítottam-e a tananyagot, enged beszélni arról is, hogy mit érzek a helyzetemet illetően. Természetesen hálával tartozom a türelméért. Új barátokra találtam a többi beteg között, már önmagában ajándék, hogy nem kell egyedül lennem ebben a helyzetben.
December 25.
Mára nem írtak elő nekem kezelést, a karácsonyt ünnepeljük a közösségünk tagjaival. Eldöntöttem, hogy lehiggadok. A családom a lelki stabilitásom legfőbb forrása. Hálával tartozom ezért az Úrnak.
